" Megkérdezted, miért utállak...azt feleltem, hogy szeretlek, és soha nem tudnálak utálni. És igazam volt. Még mindig, azok után sem utállak. Egyszerűen már csak nem tudok foglalkozni veled. Hidegen hagy, hogy mit csinálsz, hol vagy, és mit érzel. Nem érdekel te mit érzel irántam. A kétségbeesett szerelmet felváltotta a közöny. Az az üres és kíméletlen érzés. Mostantól nincs hozzám közöd. Már nem fáj, hogy nem vagy itt. Már nem fáj, hogy őt szereted. Már ne érdekeljen, hogy mit érzek...mert már nem érzem többé. "