" Hamarosan
eljön az a nap, amikor már nem fogok emlékezni pontos vonásaira;
arra a vadító illatra, amit ő árasztott; arra a szenvedélyes
tekintetre, amitől annyira elolvadtam. Hamarosan elérek arra a
pontra, hogy nem érdekel mi történik vele, hogy kivel van és mit
csinál, sem pedig az hogy vajon gondol-e rám ebben a
pillanatban. Már nem várom, hogy betoppan az ajtón és azt mondja,
hogy 'szia édes, megjöttem'. És bár még hiányzik a csókja és
az ölelése, de azt hiszem továbbra is képes leszek nélküle
élni. Túl tudom magam tenni rajta. Azt hiszem..."
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése