Olyan volt, mintha nem is ő lett volna. Hanem, mondjuk, az emléke. Igen, az emléke. Tudod, ahogy az ember ott ül a tűz mellett, és hallgatja a szelet és elgondolkozik arról, ami volt. Ami szép volt. Nem tudom, ismered-e azt, mikor az ember úgy elgondolkozik valamiről. Aki… aki már csak olyan, mint ami volt. Volt. És az embernek úgy eszébe jut: itt állt, itt ült, itt hevert. Itt ezt mondta, ott azt. Itt nevetett. Itt… de mindegy, nem ez a fontos. Az ember ül a tűznél, és valakire gondol, aki volt. Látja. Ahogy jön-megy. Leül. Nevet. Eszik. Énekel. Ahogy bejön az ajtón…