Talán
nincs mindenkinek párja. Talán nincs mindenkinek Ő-je. Vagy épp
soha nem lehet az övé. Akkor az attól még Ő-nek számít? Vagy
csak az lehet Ő, akivel minden klappol és beteljesülhet az, aminek
be kell? Miért kell olyan közhelyekkel dobálózni, hogy
"Megtalálod majd te is!", "Eljön majd a te párod
is"? Mi van, ha nem?! Tegyem fel az életem, az álmaim egy
közhelyre? Örökké reménykedjek valaki olyanban, várjak
valakire, aki talán el sem jön soha? Reménykedni valamiben, ami
talán nem is létezik... Feleslegesnek érzem. Mintha az, amire én
vágynék, túl sok lenne, túl elérhetetlen. Vagy mindig elrontom
valamivel. De ha ő az Ő... Akkor egyáltalán elronthatom-e? Hisz a
Sors, az Élet és minden földi, illetve égi szentek nekem
rendelték, hozzám küldték, akkor elrontható-e? Léteznek még
egyáltalán Ő-k? Én ilyen ember vagyok... Olvasok, írok róla,
vágyom rá, de talán...Talán sosem jön el. Mi van, ha nincs
mindenkinek párja? Ha nem juthat mindenkinek egy "Ő"...
A szeretetet egy dolog öli meg: az, ha látni akarod, hogy holnap is élni fog-e. Ne törődj vele, ne akard tudni, ma éld meg. Ma merülj el benne, és ma élvezd. Ne érdekeljen, hogy lesz-e holnap, vagy mi lesz, ha nélküle maradsz, hiszen igazából sohasem hagy magadra. Mindig ott lesz körülötted, csak észre kell venned és merni érte nyúlni. Kinyitni a szíved, meg hasonlók... Ne görcsölj rá az érzelmekre, mert ez az egyetlen dolog, ami meg tudja őket gyilkolni. A szívecskéket. ( oravecz nóra )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése