Kicsit
egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körül jó barátok,
és nem nevettetnének meg.. de akkor is hiányzik valami.
Úgy érzem, hogy ugyan minden jó és minden szép, mégis ez a
kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. Nem tör le,
nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán
rájöttem mi is hiányzik: az Ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés,
csak nekem - Tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek
érezzem a saját kis lökött világomat. Tudom, nevetségesen
álmodozó vagyok és olyan dolgokban reménykedek, amik
elérhetetlenek. De ha Ő nem is, legalább ez az álom, ez a
vágyakozás az enyém!
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése