Arra
születtem, hogy érezzek és megismerjem a világot. Hogy saját
képességeimet kibontsam, határaimat feszegessem, és átlépjem
őket. Hogy magam alakítsam a sorsomat, és megéljem minden egyes
pillanatát. Hogy ne hagyjak elmenni magam mellett lehetőségeket,
hogy tartozzak valahová, mégis különálló személyiség legyek.
Hogy csalódjak, veszítsek, nyerjek, szeressek. Hogy tudjak,
akarjak, merjek, próbáljak. Mert ha nem próbálom meg, életem
végéig kísérni fog az a bizonyos 'mi lett volna, ha?' kérdés,
amit a világon a legjobban utálok.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése