boldogtalan varázslat.

És akkor a testek megtanulnak a lélek nyelvén beszélni, és ez a szex, ez az, amit odaadhatok annak a férfinak, aki visszaadta a lelkem, bár ő még nem tudja, milyen sokat jelent nekem. Ezt kérte tőlem, és meg is fogja kapni. Azt akarom, hogy nagyon boldog legyen.

Bár meg akarom érteni a szerelmet, és bár sokat szenvedtem azok miatt, akiknek odaadtam a szívem, azt hiszem, képtelen vagyok már szeretni, mert úgy látom, hogy azok, akik megérintették a lelkem, nem tudták fölébreszteni a testem, azok pedig, akik megérintették a testem, nem tudtak közel férkőzni a lelkemhez.

Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat. 

Érzem a pillantása melegét a bőrömön, de nem kockáztatom, hogy a szemébe nézzek. Szeretném, ha kételkedne, ha vágyna rá. Szeretném olyan sokáig húzni, amíg csak lehet.

Nem vagyok fiatalabb nálad. Nem számít, milyen öreg vagy, milyen fiatal vagy. Csak az számít, amit érzünk. Nem érdekel, hogy gazdag, szegény, hogy százéves vagy, vagy húsz. Ha az ember szeret valakit, akkor ezek a dolgok nem számíthatnak.

Azt mondják, egyszer minden út véget ér. De néha úgy érezzük, mintha ez nem a vég, hanem a kezdet volna. Még ha úgy is érzed, hogy hosszú utat jártál be, hirtelen azon kaphatod magad, hogy kezdhetsz mindent elölről, hiszen minden út tele van kanyarokkal és fordulatokkal. És egy rossz lépés is katasztrófához vezethet. De történjék bármi, tartanod kell az irányt, s ki kell kövezned a saját utadat. 

Drágáim! Ismét szünetelgetek, mert táboroztatási gyakorlaton leszek. Előre időzítettem pár idézetet (nem sokat), hogy ne szenvedjetek hiányt, és ma is igyekeztem több idézetet kitenni. Jövő szombaton érkezem. :) Sok puszi: Angyalka

Éreztétek már úgy, hogy volt egy fiú akit hihetetlenül szerettetek, aztán kidobott titeket és mérhetetlenül fájt, majd hetek,hónapok múlva a fájdalom csillapodni kezdett, és úgy érezted, hogy készen állsz az életre újra, hogy ismét szeretni tudsz? Nos igen, és azt is éreztétek már, hogy miután bele vetetted magad az életbe, a bulikba, a pasikba és szerelmet kerestél, de csak viszonyt találtál? És nem a másikkal volt a baj, hanem veled, mert nem szeretted, és csak a volt párodat kerested a mostaniban? Én igen, ekkor ismertem fel magamban, hogy még koránt sem vagyok túl rajta, ha a nevét mondják a szívem nagyokat és hevesebben dobban, de ezt a külvilág nem tudja, hogy még mindig Őt szeretem, ezért nem értik, hogy miért van új barátom hetente, és miért van az, hogy minden hétvégén keresek egy új fiút aki "elszórakoztat".

Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben. 

Legtöbbször nem emlékezünk annak arcára, akit szerettünk. Csak részletek maradnak meg emlékbe: mosolya, hangja, szemvillanása.

Mindketten boldogok vagyunk, mert együtt vagyunk. A különbség közöttünk, hogy te a boldogságra vágytál. Én csak rád. Akkor is kellenél, ha már csak könnyeket okoznál.

Az ivás sok mindent felhoz, ami a lélek mélyén lapul. (...) Ami a józannak a fejében, az a részegnek a nyelvén.

Olyan vonzalma van, hogy abban a pillanatban amikor ott tartok, hogy nem érdekel, akkor Ő egyszer csak betoppan az én kis világomba, és mint a tornádó végigsöpör rajtam...

Annak ellenére, hogy módszeresen próbáltam tagadni, éreztem iránta valamit.

Valamit szeretek nagyon a fiúkban. Azt a tekintetet, amivel akkor tudnak ránk nézni, ha szeretnek minket.

http://www.youtube.com/watch?v=cWp1N_XmVyc   ♥ Veszélyes és mégis kell! Az a pillanat s az őrült szenvedély. Elég néhány lopva szerzett éjjel. Csak ennyi kell és semmi más, ne is kérdezd miért... ez pont elég!

Van úgy, hogy el kell engedni valakit és az iránta táplált érzelmeket, hogy megvédjük magunkat.

Túl a 300 ezren! *-* Nagyon szépen köszönöm! :)

Pontosan az lesz belőle, ami kezdettől fogva volt: hullámvasút, biztonságos játék, egy utazás, amely véget ér egyszer, de amíg tart, addig arra késztet, hogy gyönyörködjek a tájban, és sikoltozzak örömömben.

Néha borzasztó bonyolultnak tűnik kontrollálni az érzelmeinket. Tudni, hogy mikor, ki iránt, s legfőképpen hogy mit érzünk, s miért. A múlt emlékeit nem engedtük el, vagy már rég elengedtük, és egy új, más dolog alakult ki bennünk. Az embert magát szeretjük, vagy csak azt, amit ad?! Helyrerakni mindent, és mindenkit, nem egyszerű dolog.

Szeretnék találkozni azzal az emberrel, aki lettem volna, ha nem találkozom veled.

Általában a hanyag 'nem tudom'-okban rejlik a legnagyobb tudás, csak egyszerűen félünk kitálalni mindent, mert talán túl sokat mondanánk végül.

Nem vagyok felhőtlenül boldog, de vannak, akik mindig megnevettetnek. Nem mondom, hogy nem törték már össze a szívem, mert már törték össze. De igenis elég erős vagyok ahhoz, hogy boldog legyek. Igenis mindig talpra állok. Nem fogom engedni, hogy egy srác a padlóra küldjön. Bármennyire is szerettem, továbblépek, és boldog leszek. Nem adom fel!

Megfigyeltem, a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától. 

Két énem van nekem, az egyik megtenné, de a másik nem. Ez kötelet kap, az meg glóriát, az egyik káoszt akar, a másik ceremóniát. 

Van az úgy, hogy hazugok az álmok. Megesik, hogy néhány barát álnok. Van úgy, hogy félsz, hogy szebb jövőt már nem remélsz. Hazug arcok vesznek körbe, és elborzadva nézel a tükörbe, van, hogy gyakran sírni támad kedved, patakként folyik a könnyed. Van, hogy úgy érzed, nem értenek meg, fázó szíved, szeretetért remeg. Nincs ami jó, csak rossz. Az élet vegyes lapokat oszt. Ebbe lassan belefáradsz, lassan megszokod, megtanulsz nem meg bízni senkiben, és lassan elveszel a semmiben, de mégis azt mondom neked: jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tetted meg.

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.

Összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig. De egyet jegyezz meg, ez a te életed, most zajlik és könyörtelenül múlik egyfolytában. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad. Mert az idő nem áll meg a kedvedért, nem várja meg, míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy egy olyat találj, aki megérdemel téged!

Oka van annak, hogy beléptél az életembe és megvan a magyarázata annak is, hogy miért nem engedem, hogy kilépj belőle.

Bármerre menekültem is, mindenütt Téged láttalak magam előtt.

-Annyira, de annyira hiányzik. Nem bírom. Néha az az érzésem, sosem találok hozzáfoghatót. - Nem, nem is lesz. De lesz majd valaki, aki boldoggá tesz.

A királyfi fehér lovon nem létezik a valóságban. Mégis vár bennem valami a nagy, elsöprő szerelemre. Igenis, lángolást akarok. Azt szeretném, ha elsodorna az érzés. Földindulásra vágyom... vagy nem is tudom... forgószélre... valami izgatóra.

Lassan kezdem azt hinni, hogy már nem érez a szívem. Hogy már tele van homokkal az összes kamrája. Elfelejtett szerelmek hamvával. Nem tudom, hogy hova is kellene visszatalálnom. Vagy kit kellene magammal vinnem iránytűnek. De van egy olyan érzésem, hogy csak az találhat igazán fontosat, aki üres zsebekkel indul útnak!

A csók nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek vannak mögötte. Épp ez a lényege.

Túl gyakran alábecsüljük egy mosoly, egy kedves szó, egy őszinte bók, vagy a legkisebb törődés hatalmát, amelyek közül mindegyik képes megváltoztatni az életünket.

A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ. Elhalni, és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni, és a minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva, szétragyogni a világra.

Nekem kell egy rossz fiú, aki miattam jófiú. Mellettem szépfiú, ha mókáról van szó, kisfiú. Ha az életről, nagyfiú, de ha a szerelemről, férfi!

Sziasztok! Holnap Pécsre megyek. Várhatóan szombaton lesznek új idézetek. :) Puszi: Angyalka

Mit csináljak? Egy ideje ezt kérdezem magamtól. Fogalmam sincs mit kéne tennem, mit tévő legyek és leginkább azt nem tudom, hogy mit is érzek valójában!

Néha nagyon segítene egy ölelés. Mintha mostanában senki sem hagyná, hogy szeressem. De biztos, bennem van a hiba… Lehet, hogy én sem hagyom, hogy engem szeressenek?!

Tudom milyen érzés az, ha valaki érez valamit, és küzd ellene. Megpróbál tudomást sem venni róla. Csak az a baj, hogy a két érintett fél úgyis tudja. Hiába minden színészkedés és közömbösség. Egyszerűen, van amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni, hiába hisszük, hogy attól majd jobb lesz. Ez nem változik .

Vadul ölelkeztek, csókolóztak, nem tudtak betelni egymás testével. Mintha nem lenne holnap. Igaz, számukra talán nem is létezett holnap.

Akármilyen helyzetben vagy, a legjobb dolog, amit tehetsz, az a helyes dolog. A második legjobb dolog, amit tehetsz, az a helytelen dolog. De a legrosszabb, amit tehetsz, az a semmi.

A csók lehet egy vessző, egy kérdőjel vagy egy felkiáltójel, de pont soha!

Nem attól vagy férfi, amit mondasz, amit ígérsz, hanem attól, amit csinálsz.

Nem döntés kérdése a józan ész, ahogy az sem, hogy elveszítjük-e.

- Én tudom, mikor vágyik rám egy nő. Látom a szemében... - De nem az enyémben. ;D

Ismerlek, te nem mersz lépni. De nem lépkedhetek mindig csak én. Mert még egy lépés és elsétálok.

Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?

Aki képes érezni, az tudja, hogy anélkül is át lehet élni a gyönyört, hogy megérintenénk a másikat. A szavakban, a tekintetekben benne van a tánc misztériuma. Aki nyitott szemmel jár, és észreveszi azt az embert, akiről mindig is álmodott, az tudja, hogy a szexuális energia megelőzi a szexet. A legnagyobb gyönyör nem is a szeretkezés, hanem a vágy, amit közben éreznek. Ha már nagyon nagy lánggal ég a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés. Aki szerelmes, az mindig szeretkezik, akkor is, amikor éppen nem. Amikor két test találkozik, az csak az utolsó csepp a pohárban.