Van az úgy, hogy hazugok az álmok. Megesik, hogy néhány barát álnok. Van úgy, hogy félsz, hogy szebb jövőt már nem remélsz. Hazug arcok vesznek körbe, és elborzadva nézel a tükörbe, van, hogy gyakran sírni támad kedved, patakként folyik a könnyed. Van, hogy úgy érzed, nem értenek meg, fázó szíved, szeretetért remeg. Nincs ami jó, csak rossz. Az élet vegyes lapokat oszt. Ebbe lassan belefáradsz, lassan megszokod, megtanulsz nem meg bízni senkiben, és lassan elveszel a semmiben, de mégis azt mondom neked: jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tetted meg.