Soha
nem hittem volna, hogy az ember valakit ennyire megszerethet. Hányan voltak, istenem, különböző városokban.
Hosszabb, rövidebb ideig. Futó kalandok, néhány hónapos
szerelmek. Beléjük bolondultam, tetszettek, jó volt velük
szeretkezni, de mindig ott tudtam hagyni őket. Jött egy másik, egy
kívánatosabb, kéznél volt... nem csináltam belőle gondot.
Örültem, ha találkoztam velük, de soha nem vesztettem el egészen
a fejem. Kiválasztottam őket, elejtettem őket. Szép, sima ügyek
voltak. Soha nem hittem volna, hogy valakit ennyire... Talán azért,
mert ő választott ki engem. Ezt mindig éreztem, hogy ő választott
ki engem.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése