A
legrosszabb érzés a világon az, amikor egyszerre szeretsz és
utálsz valakit. És nehéz csak nézni, ahogy a dolgok megváltoznak,
miközben te csak annyit akartál, hogy a régiek maradjanak. Vicces,
de butaság is, hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség,
amikor el akarod engedni, de még mindig kitartasz mellette, és
amikor pedig tovább akarsz lépni, de ott maradsz, ahol elkezdted.
Amikor az érzések jönnek és mennek és nem tudod eldönteni, hogy
mit akarsz. Amikor annyi mondanivalód van, de nem tudod, hol kezd
el. Amikor annyira akarod őt az életedben, de csak annyit tehetsz,
hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz
visszagondolni, hogy milyenek voltak a dolgok régen, aztán rájuk
nézni, hogy milyenek most, és ráébredni, hogy a dolgok már mások
és soha nem lesznek ugyanolyanok, mint akkor. Azt mondogatod
magadnak, hogy nem éri meg, de ha tényleg nem számítana, akkor
nem töltenél annyi időt azzal, hogy ezen gondolkodsz.
A szeretetet egy dolog öli meg: az, ha látni akarod, hogy holnap is élni fog-e. Ne törődj vele, ne akard tudni, ma éld meg. Ma merülj el benne, és ma élvezd. Ne érdekeljen, hogy lesz-e holnap, vagy mi lesz, ha nélküle maradsz, hiszen igazából sohasem hagy magadra. Mindig ott lesz körülötted, csak észre kell venned és merni érte nyúlni. Kinyitni a szíved, meg hasonlók... Ne görcsölj rá az érzelmekre, mert ez az egyetlen dolog, ami meg tudja őket gyilkolni. A szívecskéket. ( oravecz nóra )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése