Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod: ejha, most az egyszer végre boldog vagyok, és amint megszokod, hogy ott vannak neked, otthagynak. Újra egyedül vagy. Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni olyan emberrel, aki betölti a helyüket. De fogsz, mert ez megismétli önmagát. Újra... és újra... és újra.. !