Lelkembe
jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz".
Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem
csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem
érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem
közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése