Lezártalak. Elfelejtettelek. Aztán számomra érthetetlen módon meglátlak. Egyre többször, egyre feleslegesebben. A neved kiabálják az ablakom előtt. Áramlik minden belőled, a tévéből, a címlapokról. A holnapi újságokból. Az idegenek félelméből. Elhagynálak, ha léteznék annyira, hogy birtokolhassak bárkit.