Van, hogy már annyira fáj minden, hogy csak ordítanál... Legszívesebben csak lerogynál a földre, és teljes torkodból, teljes szívedből kiáltanál... Hogy hallja meg a világ, te sem vagy törhetetlen! De nem teszed. Mégis csak állsz csendben, s nézel.. Néha egy-egy könnycseppet elmaszatolsz; ne lássa senki sem. Aztán mosolyt erőltetsz az arcodra, s minden megy tovább... De ott belül... Ordítasz. Kiáltasz, sírsz. Hogy segítsen már valaki... De ha nem kéred, nem segít senki sem.