Néha minden csak esetlen. Vagy csak egyszerűen semmi nem akar sikerülni. Megállunk. Elbukunk. Meghátrálunk. Azt hisszük, így a könnyebb. Takarók alá bújva várunk egy új lehetőségre. Mintha a lehetőség csak úgy beléphetne az életünkbe. Mintha egy tőlünk független dolog lenne. Az igazság az, hogy mi irányítunk. De olyan könnyű gyengének lenni. Elrejtőzni az ágy alá. Világgá menni. Mindent a félelemre, a sorozatos veszteségekre fogni...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon