Tükörbe
nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember
magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az
előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban
letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az
arcára van írva.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése