Van ez az érzés. Mikor érzed, hogy valaminek vége, vagy valami el fog kezdődni - nem tudod mi, nem tudod miért, csak érzed, hogy egy korszaknak vége. És furcsán nem találod a helyed az otthonos környezetedben, üres vagy, és a gyomrodban motoszkál a nyughatatlanság. Aztán csak úgy élsz tovább, és apró célokat találsz magadnak, amik elvezetgetnek az ösvényeden.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon