Bevallom őszintén, mindig attól rettegek, hogy egyszer elmész. Elhagysz, mintha sosem szerettél volna, mintha sosem bíztál volna bennem. Félek, hogy minden egyes közös emléket magad mögött hagysz lelkifurdalás nélkül. Elfelejted milyen volt mikor velem voltál.. boldogan, felhőtlenül nevettünk, még ha nem is volt rá okunk. Nem te, és én volt, hanem Mi. Félek, hogy elfelejted, hogy milyen csodát hoztunk létre, azzal, hogy szerettük egymást.