Egyszer majd nem tűnik el. Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Addig élvezd azt, amit kapsz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér.