Igazából úgy jó, ha kihozod belőlem azt, akit szeretek magamban. Aki valójában vagyok. A maximumot. Azt meg csak akkor tudod, ha jól érzem magam melletted. Ha nem érzem úgy, hogy vissza kell fognom magam, vagy épp kellenek a falak, a védelem, vagy bármi. Ha rájössz, hogy van ilyen, onnantól más nem érdekel, vagy legalábbis a helyén tudod kezelni a kapcsolataidat, kizárva a számító, képmutató "barátokat". Mert akárhogy is legyen, ha valaki mellett nem érzed, hogy megnyílhatsz, nem fogod megtenni. És ha nem teszed meg, nem magadat adod. Van akinek ez elég egy életre. Mű kapcsolatokban, képmutatás közt élni. De neked ne legyen az.