Megölelném újra. El sem akarnám engedni. Van ez így. Úgy, hogy maradnál a pillanatban, és már ott azon jár az agyad, hogy ne legyen vége. Vissza kell jönnie, akarom, hogy itt legyen. De van, hogy egyedül kell tovább menned. Nem foghatja senki sem a kezed, vagy ha igen, csak a távolból. Nincs ennél rosszabb érzés. Annál, amikor hiányzik. Hiányzik egy mozdulat, egy ölelés, egy mosoly, bármi, ami még erősebbé tenne. De vissza fog jönni. Vissza kell jönni. Addig meg ott a pillanat, amibe belemerülhetek. Valami a múltból, ami erőt ad. Továbbra is.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kép
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...)  Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Olvass tovább »
Kép
Ha tudnád mennyire hiányzol nekem.(...) Egy élet alatt sem tudnám elfelejteni. Elengedtem a haragomat, ahogy a bosszúvágyat is. Elfogadtam mindent Nihan. Mindent. Ez a kéz hozza el nekem a fényt és ez mutatja az utat. 10 percre visszakaptam az életem. Átjárta a szívem a szeretet. És erről nem fogok lemondani. Nem érdekel jó-e vagy rossz, amit teszek. Nem számít, hogy mit rejt számomra a jövő. Ez az én utam. Nem figyelek a bátortalan szavaidra, mert a szíved értem üvölt. Értem hullnak a könnyeid. És ha az életembe kerül is, megvigasztallak. Mert tudom, hogy engem akarsz. És harcolni fogok érte. Ahogy te is harcolni akarsz.
Olvass tovább »