Mintha
helyet akart volna csinálni magában valami másnak, valami
ismeretlen sorsnak és érzésnek. Nem, nem volt még szerelmes...,
de ahogy az alacsonyan úszó felhők árnyékát néha látjuk
végighúzódni a mezőn, s tudjuk, hogy idáig tart az árnyék, s
ott már a napsütés kezdődik: úgy állt ő is életének
határvonalán, s tudta, hogy csakis az ő akaratán múlik, hogy
marad, vagy belép a fénybe.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése