Sokszor
az előretöréshez vissza kell néznünk, hogy lássuk, mit is
hagyunk magunk mögött. És ez ijesztő lehet, mert gyakran akadnak
vakfoltok mögöttünk. Dolgok, amiket ki akarunk zárni, vagy
amikről nem is sejtjük, hogy akadályoznak minket az előbbre
jutásban. De csak akkor, ha hagyjuk. Előbb-utóbb el kell engednünk
a múltat. Nem szabad visszanéznünk, nyitnunk kell az új dolgok
felé. A változás néha jó.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Ha tudnád mennyire hiányzol nekem.(...) Egy élet alatt sem tudnám elfelejteni. Elengedtem a haragomat, ahogy a bosszúvágyat is. Elfogadtam mindent Nihan. Mindent. Ez a kéz hozza el nekem a fényt és ez mutatja az utat. 10 percre visszakaptam az életem. Átjárta a szívem a szeretet. És erről nem fogok lemondani. Nem érdekel jó-e vagy rossz, amit teszek. Nem számít, hogy mit rejt számomra a jövő. Ez az én utam. Nem figyelek a bátortalan szavaidra, mert a szíved értem üvölt. Értem hullnak a könnyeid. És ha az életembe kerül is, megvigasztallak. Mert tudom, hogy engem akarsz. És harcolni fogok érte. Ahogy te is harcolni akarsz.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése