Van
az ölelés... Az ölelés, ami túl van minden szavakba foglalható
érzésen. Az ölelés, amely kimondja ezt a nem létező szót. Az
ölelés, amely titokzatos úton adja tovább a szív
érted-dobbanását. Az ölelés, amely nem átölel, hanem
körülvesz, magába zár, elrejt, megóv. Az ölelés, ami fényes
nappalod és édes álmos éjjeled. Az ölelés, ami ételed, italod,
társad, életed. Az ölelés, amelynek neve van, létezik, lélegzik,
él. Az ölelés, aki szeret téged, érez téged, benned van. Az
ölelés, aki magát adja neked ölelésében. Létezik ilyen ölelés.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése