Talán az egyik legnehezebb feladat megnyitni a szívünket. Újra. Hiszen nyitva volt az, tudjuk is hogy milyen érzés – boldogan, szabadon szárnyalni, és nem attól rettegni, hogy vajon mikor zuhanunk le… Minden zuhanásból összekaparjuk magunkat. Mindből egytől-egyig. Nincs kivétel. Csak épp utána már óvatosabban szállunk fel. Lehet, hogy nem megyünk olyan magasra, vagy épp betegesen körülményesen figyeljük azt, hogy mi van körülöttünk ahelyett, hogy egyszerűen élveznénk a látványt, meg az összes többi apró csodát.