Feladhatunk
mindent és elátkozhatjuk a világot. Elbújhatunk egy sötét,
kilátástalan helyen, vagy reménykedhetünk abban a leheletnyi
csodában, amit mindig újra átélünk. Mert vannak még
Hamupipőkék, akik a lencsét és a kötényt kalandra cserélik.
Mert élnek még bátor hercegek, akik hazaviszik Csipkerózsikájukat.
Talán még szeretik egymást a szépséges királyi sarjak, akik
csak arra várnak, hogy megtörjön közöttük az átok, amivel a
gonosz sújtotta őket. Igen, amíg létezik varázslat, lesz "Happy
End" is. Jó, talán nem egyik pillanatról a másikra, de
valamikor. Addig pedig bátornak kell maradni, nem szabad feladni a
reményt, és főleg tilos számolni a kalóriákat.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése