Ma a szemembe néznek, és azt látják, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok, mert szeretek és mert valójában nincs semmim. Nem köt sehova semmi, és szerethetek. Annyira, amennyire csak akarok. És kell is. Kell, hogy ez a felhalmozott energia levezetődjön. Kell, hogy ne maradjon benn. Ha nem értik meg, akkor is. Ha néha fájdalmat okoz, mert éget, vagy mert túl sok, akkor is. A boldogság bennünk kezdődik, pontosan akkor mikor megtanulunk szeretni. (gipsz égbolt)