Meg kell találnunk azt a belső fényt. Nem töltekezhetünk másokból. A saját fényünket kell előkaparni, vagy megteremteni, felépíteni. Csak így adhatunk. Mert ha jönnek a szürkébbnél szürkébb napok. Észrevétlen kioltjuk a másikat is. Olyanok leszünk, mint a kavicsok a patakban. Koptatják egymást. Végül pedig már csak az alig látható por marad.