Néha
elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa
valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek,
nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem… csak van valami.
Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és
a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca
megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség,
csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra
rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében.
Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi,
mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit
mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból,
és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem
hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít
eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit
senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy
milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a
szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem
tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz
melletted. Nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint te!
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése