A
szerelem ott van a mindennapokban. Találd meg először a
pillanatban, hogy felismerhesd valakiben. Nagy csalódás lesz, ha
kizárólag mástól vágysz rá. Lásd meg egy pillanatban, egy
ölelésben, egy csodában, egy telefonhívásban, egy dalban, egy
hangban, bármiben, hiszen ami szeretetből, szívből készült, az
bizony mindig többé tesz, feltölt, csak merned kell elfogadni azt,
ami szerelmet ad, mosolyt, boldoggá tesz, hiszen a valódi szerelem
először a mindennapokban születik meg, ott kell észrevenni,
befogadni, meglátni. Az, aki erre képtelen, valójában hiába
várja, hogy majd valakitől megkapja az érzést. Amíg nem tanulod
meg észrevenni magad körül, magadban, az életedben, addig
esélytelen, hogy bárki teljessé tegyen.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése