Nem tudom, hogy mi dolgom van itt a világon, de talán ennek a történetnek az elmesélése, hogy élet mindig lesz. Mindig lesz következő lépés. A legsötétebb éjszaka után is lesz reggel. És igaz néha nem olyan színű, mint azt gondolnánk. De mégis, valahogy nyilván, mindig lesz. (gipsz égbolt)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon