Az ember életében csak néhány pillanat számít igazán. És ezeket a pillanatokat többnyire nem sikerül alaposan szemügyre vennünk, csak utólag, amikor már elsüvítettek mellettünk: amikor már réges-régen eldöntöttük, hogy megszólítjuk-e azt a lányt, vagy sem, lassítunk-e a beláthatatlan kanyarban, vagy sem... Nekem szerencsém volt – gondolom, mondhatjuk így is. Én ugyanis szemtől szembe láthattam életem egyik ilyen pillanatát, és fölismerhettem a maga valójában.