Hogyan szerethetünk valakit, a birtoklás vágya nélkül? Hogyan értékelhetjük igazán, ha nem félünk a veszteségtől? Hogyan élhetjük túl a veszteséget? Ha igazán szeretünk, fogjuk valaha is azt érezni, hogy ez biztosan örökre így marad? Aki nem veszített, az alaptalanul bátor. Az nem is bátor, csak szerencsés. De szerencsének nevezzük-e azt, ha még bele sem kóstolt valaki a veszendőségbe? Nem sokkal értékesebb, ha tudatában vagy annak, hogy most valami különlegesre találtál? A különleges pedig ritka. A félelem mindenhova követ. Nem tudok elbújni, nem vághatom arcon. Nem kiabálhatok vele. Nem csukhatom be a szemem. Bár néha csak ennyi jut. Hallgatom a szívem dobogását, érzem ezt a forróságot a szívemben, ami belőled terem. Ami miattad van. Akkor percekig nem félek.