- Ne félj!- mormogtam.- Összetartozunk.

Váratlanul elárasztott saját szavaim igazsága. Ez a pillanat olyan tökéletes, olyan helyes, hogy lehetetlen volt kételkedni benne.

Átölelt, és magához szorított. Nyár és tél. Olyan érzés volt, mintha testem minden idegvégződése áram alatt lévő vezeték lenne.

- Örökre -értett egyet velem, majd gyengéden mélyebb vizek felé húzott.