Rosszul
választani egyszerű. Csak hiányolni kell a szeretetet, és nem
tudni hogyan kezelni azt, ha nem jön. Onnantól aztán jöhetnek a
katasztrófák, a rossz választások, a szomorúság, minden, mert
rosszul választani akkor a legegyszerűbb, ha ki vagy éhezve. Akkor
aztán már tök mindegy, csak valamit adjanak. Az meg már nem is
számít, hogy az a valami oltja-e az éhségedet, avagy sem. Lehet,
hogy nem is rá van szükséged. Lehet, hogy nem is elég neked az,
amit ad. De akkor, abban a pillanatban nagyon úgy tűnik, úgyhogy
valamiért mégis ráböksz az étlapon. Talán pont azért, mert ő
a legolcsóbb, a legegyszerűbb, a leggyorsabb. A legkönnyebben
kapható, az, ami valójában pontosan ezért sohasem lesz elég.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése