Érzést
bárkinek adhatsz. Az nem olyan, hogy aztán elfogy, és nem lesz
több. Nem. Annál inkább jobb, minél inkább mersz adni, hiszen
visszakapod, és még több lesz belőle. Mélyebb lesz és igazabb -
mert megtanulsz kapni. De lehet, hogy nem jön vissza. Te csak adod,
meg adod, de nem érkezik az, amit várnál. Az egyetlen dolog pedig,
ami kimondatlanul marad, a remény, hogy majd más visszaadja. Az
élet, vagy valaki. És tudod, így is lesz. (...) Vedd észre, ha
kapod, és fogadd el, engedd magadba. Egyszer pedig eljön majd a
nap, amikor adsz, és az adja vissza, akiért a világot kimozdítanád
a helyéről anélkül, hogy bárki élete sérülne.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése