Az
ember egész életében tanul. Megtanul járni, majd beszélni,
különbséget tenni jó és rossz között. Ezeket a tudnivalókat
hosszú évek során kapjuk azoktól az emberektől akik körülvesznek
és szeretnek minket. A családunktól, barátainktól, az
óvónéniktől, tanítónéniktől, tanároktól. De van egy dolog
amire ezek az emberek soha nem készíthetnek fel minket. Egy érzés
ami semmihez sem fogható, fellegekbe repít, és elkápráztat
téged. Ez az amit csak neked köszönhetek
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése