Azt
hogy mennyi és milyen hullámvölgy van az életedbe nem tudod
szabályozni. Egyszerűen csak élni kell. Tenni a dolgod és
mellette amit te tudsz szabályozni abból a legtöbbet kihozni. De
mindig arra kell törekedni,hogy mindenből a jót hozd ki. Ne fogadd
el hogy rossz a kedved. Ne törődj bele. Tegyél ellene és érezni
fogod ahogy jössz ki a gödörből. Ha meg történik valami, akkor
nem esel vissza mert azt gondolod, hogy "a francba az élet
ugyanolyan mint ezelőtt, egyszerűen csak történt valami".
Amit úgy kell elképzelni, hogy mész egy úton és ott egy szikla.
Ha erre felmászol miért jó ott maradni a szikla tetején és
gondolkodni ezen az egy problémán? Sokkal jobb ha leugrasz róla,
és akkor ugyanazt, ugyanolyan utat látsz magad előtt mint
amilyenen a szikla előtt voltál. Mész tovább és kész. Haladsz
az életbe. És akkor jönnek újabb meg újabb dolgok, siker
élmények, negatív tapasztalatok. A lényeg, hogy semminél nem
lehet leállni gondolkozni. Mert akkor beesel a gödörbe.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése