Egy
lány szívét lehetetlen megérteni. Azt mondja jól van, hogy semmi
baj, mikor legbelül összetört és egy sötét szobába zárkózott.
Nem őt tényleg nem zavarja, hogy van valakid, csak egy egészen
kicsit bántja, hogy mégsem ő az. Aztán lehet, hogy egy nap
találkozik valakivel. Egy olyan emberrel, akivel, mintha már ezer
éve ismernék egymást, aki mellett biztonságban érzi magát és
ezt élete végéig el tudná viselni. Ehhez viszont kell, hogy tudja
milyen szenvedni valaki miatt, milyen teljesen reménytelennek lenni.
Csak azért, hogy aztán megbecsülje a boldogságát. A szeretet
jóságos, nem mindig csak elvesz, légy türelmes és meglátod jön
egy jobb, akivel könnyebb lélegezni.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése