Ha
jó helyen vagy érzed. Akkor nem kell erőlködni, kapálózni.
Egyszerűen csak tudod. Érzed. Akarod. Tested minden porcikáját
átjárja. Megnyugtat a közelsége, a hangja, a mosolya, az illata.
Egyszerűen csak azt érzed, hogy minden olyan természetes. Minden
megy magától. Minden jó. Vele a csend sem kínos. Jó nézni a
szemébe hosszú perceken át, eltévedni benne és a saját
gondolataidban. Ha nincs veled, azon kapod magad, hogy máson sem jár
az agyad csak rajta. Végigéled az együtt töltött pillanatokat és
fuldokolsz a hiányától. Mámorítóan vágysz a csókjára, a
közelségére, az érintésére. És mikor újra láthatod, táncot
jár a lelked. Talán ez a szerelem, talán ez az az érzés, amire
vártam és vágytam. És azt hiszem megérkezett… (forrás)
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése