Létezik
az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és
amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az
övével, azonnal tudjuk, ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat
során olyan mértékű és mélységű érzelmek halmozódnak fel
bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa?
Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, és emlékezem.
Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az
érzést, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött
elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak vélt
működését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos
érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, először,
mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz
a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a
pillanatokban én is átéltem.
A szeretetet egy dolog öli meg: az, ha látni akarod, hogy holnap is élni fog-e. Ne törődj vele, ne akard tudni, ma éld meg. Ma merülj el benne, és ma élvezd. Ne érdekeljen, hogy lesz-e holnap, vagy mi lesz, ha nélküle maradsz, hiszen igazából sohasem hagy magadra. Mindig ott lesz körülötted, csak észre kell venned és merni érte nyúlni. Kinyitni a szíved, meg hasonlók... Ne görcsölj rá az érzelmekre, mert ez az egyetlen dolog, ami meg tudja őket gyilkolni. A szívecskéket. ( oravecz nóra )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése