Mindenki
tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk.
Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia,
vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel
nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra
kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és
gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik
minden új találkozásban.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése