Úgy
látszik, hogy van bennünk valami közös. Ugyanúgy törünk
darabokra, ugyanúgy maradunk magunkra, állunk fel, harcolunk,
leszünk szerelmesek, boldogok... És hagyjuk újra elvarázsolni
magunkat, csak mert szükségünk van rá.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése