Legszívesebben
képekbe zárnám a látványt, amit elképzelek, mert a szemem
felfogni nem képes. Dobozba zárnám az illatot, ami az illúzióhoz
kapcsolódik amit jelenleg képzelek, mert az orrom néha megtéveszt.
Bár, most elrejt a négy fal és bezárul a kis szoba, a falakon
néma fotókba zárt képek és emlékek sorozata.. Térképen újabb
piros pont bukkan fel, egy újabb felfedezett hely, valami új,
valami más, amitől mégis több leszek valamivel. Rezzenéstelenül
hagyom, hogy fogva tartson valami. Szükségem van valakire, akivel
napokra sem tudnék betelni. Halkan csattanna el minden lopott
csókunk, már nem kell, hogy kitárulkozzunk a világnak. Tudjuk,
hogy a világot mi jelentjük egymásnak. Füzet sarkába írnám az
ölelések számát, és egyre inkább hiányosnak érzem magam
nélküled. Vajon tényleg, túl gondolom? Vagy tényleg tud olyan
fontos lenni valaki, aki a világot jelenti? Szeretnék valakivel,
csak úgy botorkálni a bevásárlóközpont sorai között.. Aki
csak úgy nyom egy random homlokpuszit. Akinek a kezeit forgathatom
méregethetem az enyémhez, nézegetni, szorítani. Szeretnék csak
ülni és fagyoskodni egy padon, nézni a rohanó tömeget és
érezni, hogy mi már nem rohanunk. - Megérkeztünk egymáshoz.
Szeretni valakinek a lelkét, de legjobban a szívdobbanásait. Erre
vágyom. (яékus.*)
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése