Megérkezett
a Mikulás... És hozta az ajándékot. Amit vártál. Amire vágytál.
Egy könyv. Egy ruha. Egy... bármi. (...) Az igazi nagy ajándék
más. Mert az éppen attól ajándék, attól meglepetés, hogy nem
tudod, mikor kapod, nem tudod, milyen lesz. És csak egyetlen van
belőle. Csak egyszer kaphatod meg. Vágysz rá, érzed magadban,
érzed, hogy mit szeretnél, mi lenne a legszebb, legnagyobb
ajándékod, mégsem tudod, mikor érkezik és pontosan milyen lesz.
Ettől olyan izgalmas a várakozás. (...) És amikor megkapod, már
tudod, hogy minden elképzelésedet, várakozásodat felülmúlja.
Mert olyat kaptál, amilyet legszebb álmodban sem láttál. Nem
jutsz szóhoz, nem hiszed, mert sokkal, sokkal csodálatosabb
mindennél. Csak potyognak a könnyeid, mert mindennél többet
kaptál.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése