A
nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha
elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen
pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor
tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából
megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz
elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az
együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka
után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál
beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára
érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az
összetartozás érzése, akkor valami nagyszerű dolog megy végbe
két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan,
mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak.
Érzi, hogy elismerték és megértették.
A szeretetet egy dolog öli meg: az, ha látni akarod, hogy holnap is élni fog-e. Ne törődj vele, ne akard tudni, ma éld meg. Ma merülj el benne, és ma élvezd. Ne érdekeljen, hogy lesz-e holnap, vagy mi lesz, ha nélküle maradsz, hiszen igazából sohasem hagy magadra. Mindig ott lesz körülötted, csak észre kell venned és merni érte nyúlni. Kinyitni a szíved, meg hasonlók... Ne görcsölj rá az érzelmekre, mert ez az egyetlen dolog, ami meg tudja őket gyilkolni. A szívecskéket. ( oravecz nóra )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése