Ha
szerelmes vagy, még álmodni sem tudsz magadnak valakit, akit
jobban, mélyebben és erősebben szeretsz, mint Őt. Ha álmodnál,
csakis Őt álmodnád. Az igazi szeretetben ugyanis az élet valósága
és a lélek valósága egybeesik. A szeretetben fedésbe kerül az
eszményi és a reális. Behunyod a szemed, s Őt látod. Kinyitod, s
Őt látod. Elalszol, s Vele álmodsz. Nincs jobb és vonzóbb és
ismerősebb, mint Ő.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése