Minden
békés és nyugodt. Elrejt a kis szoba a külvilág elől. Még
mindig a legjobb érzés melletted elaludni, hallgatni a lelassult
lélegzeted, a szabályossá csitult szívdobogásod, a szuszogásod,
a homlokomat a tiédhez nyomni, elveszni az ölelésedben vagy
félálomban észlelni, hogy épp betakarsz - aztán reggel egy
homlokpuszira ébredni. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy semmi sem
lehetne tökéletesebb vagy szebb a "most"-tól. mikor a
kezem a mellkasodra teszed: érzed? - kérdezed, én meg csak
mosolygom, hogy hetek óta figyelem, ahogy a szíved ütemtelenül
kalapál odabent a mellkasodban, mikor veled vagyok. Este vagy a
legaranyosabb. mikor fürdeni készülsz, fogat mosol, a csapzott
hajaddal, a kockás nadrágodban a lámpa halvány fényében. Hátad,
mint egy hatalmas térkép, két tenyeremmel fedezem fel minden
porcikáját, aztán te az enyémet, a gerincvonalam mentén.
szíveket rajzolsz ujjaiddal a derekamra, aztán egyre bonyolultabb
formákat, én pedig csak fekszem a mellkasodon és próbálom
kitalálni őket. Szemedben huncut mosoly, puha száddal vándorútra
kelsz, én meg hagyom. szeretek - már nem félek kimondani. Bár
most négy napig az alvópólóddal kell beérnem, majd ezekre
gondolok, meg a reggeli csíkszemeidre. (Forrás: Lámpafény romantika)
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
Eljött a nap, mikor azt hiszed lemondok rólad. Ezért elmondok egy titkot, hátha megnyugtatja a kis szívedet. Te vagy a legféltettebb titkom Nihan. A szívem helyett te tartasz engem életben. És a napok, amiket veled töltöttem és a levegő, amit lélegzem maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnálak felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém. Jusson eszedbe, hogy mennyire szerettelek, hogy eggyé forrtam veled és hogy soha nem választhatnak el tőled. Ez a szerelem volt maga az életem. És ha a szememben már nem látod ezt a szerelmet, akkor tudd, hogy az a Kemal, aki voltam halott. Meg kellett ölnöm őt, hogy tovább szerethesselek. Meg kellett ölnöm. Ne sírj, ez így jó. Én vagyok a madár és te vagy a szél, de nem kelhetek szárnyra többé.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése