Most még egyedül forgolódom az ágyon. Takaró alá bújva keresem az illatod - nem találom, nem érzem és ez annak a jele, hogy túl régóta nem láttalak. (…) Várom, hogy átöleljelek, szorosan, lábujjhegyre állva. Hogy érezzem az illatod a nyakadon, két puszi közt, hogy megharapdáljalak te meg felszisszenj - csak érezném már a szuszogásod a tarkómon, csak befúrhatnám már magam melléd, csak ölelnél szorosan, csak hallanám, ahogy mondod: szeretlek. (Forrás Lámpafény romantika)