Reményt adtál. Élni, szeretni, mosolyogni. Rájönni, hogy milyen lényegtelen és felesleges sok minden, hogy nem számít mások mit gondolnak rólunk - úgysem valós. Arra, hogy úgy érezzem sosem szabad feladnom, menni, menni és mennem kell tovább, mindent beleadni, nem összeomlani, bármi is történjék, erősnek maradni akkor is, amikor a legnehezebbnek tűnik. Te segítettél rájönni arra, hogy én ki is vagyok, milyen erős is vagyok valójában. És ezzel reményt adtál úgy igazán élni is! Amit köszönök, és amiért nagyon hálás vagyok!